Miről hallgatnak a visszér orvosai. BERDA JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI


Kiss Ottó Ezüstszõlõk Javrikék udvarán, nem messze attól a fától, amelyiknek szélcsendben is mozog az egyik levele, a bódító orgonák és rózsabokrok mögött, a garázs tövében van az a hely, ahol délelõttönként mindent sárgára fest a nap, a délutánokon pedig olyan erõs az árnyék, mintha már este lenne. Fábián szerint itt elég jókat lehet játszani, evvel többnyire Javrik is egyetért, magában azért hozzá szokta tenni, és errõl meg is van gyõzõdve, hogy Fábiánnak elsõsorban nem is a hely tetszik, hanem Magdalai.

Pedig átlagos külsejû lány, Salió Anna például sokkal szebb, fekete a haja és kék a szeme, Magdalainak meg mindkettõ barna, igaz, Salió Annával ellentétben, aki azt hiszi, ami nem érte van, az nincs is, Magdalai egyáltalán nem öntelt és csak ritkán gõgös.

Ha engedik, mindig átjön játszani, vannak ugyan hülyeségei, de viszonylag normálisan viselkedik, és rövid, virágmintás ruhákban jár, szüléskor, amikor közel kell hozzá hajolni, érzõdik rajtuk a mosópor illata.

  • Miért ne lett volna?
  • Visszér korongok

Magdalai szülni szeret a miről hallgatnak a visszér orvosai, ezen a héten már legalább hétszer szült, a hasán jön ki a baba, a virágmintás ruhán keresztül. Javrik veszi ki, õ az orvos, óvatosan emeli és teszi a fûre a láthatatlan gyermeket, mintha csak valami démont.

A lány ilyenkor búgó hangot ad, amely távoli segédmotorok hangjára és macskák dorombolására egyszerre emlékeztet, közben nyalogatja a szája szélét, testébõl pedig mosóporszagú nyugalom árad.

Amikor túl van a szülésen, arcán félmosoly jelenik meg, mozdulatai lelassulnak, és ha fordítja a fejét, elõtte a szempilláját mindig lehunyja. Korábban Fábián is akart szülészorvos lenni, aztán belátta, jobb neki, ha õ a gyerek, mert betegség esetén megkérheti Magdalait, tegye a kezét lázas homlokára.

Visszérműtét lézerrel – Mérleg 2017-02-06

Fábián sokszor lesz beteg, de éppen csak annyira, hogy az orvost ne kelljen kihívni, a felgyógyuláshoz általában elég a lány simogatása. Amikor viszont Fábián nõni kezd, és eléri az iskolaidõt, ez mintegy három-négy percet vesz igénybe, Magdalai nagyon megváltozik, állandóan Paula néninek szólíttatja magát, és teljesen úgy is viselkedik, mint egy Paula néni, az állát magasan tartja, tekintete perzsel, és csapkodja a lábosokat meg a fedõket a konyhában, amely közvetlenül a szalmával bélelt gyerekszoba mellett van a garázs oldalán.

Paula néni kiabál a gyerekkel, hogy hagyjál fõzni, ne lábatlankodjál itt, meg hogy már megint hajtogatod a füledet, ahelyett hogy gyógyulnál, mert Fábián tényleg hajtogatja a fülét, hogy ne hallja annyira a kiabálást meg a lábosok csörömpölését. Jól van, na, hívd ki az orvost, mondja ilyenkor Fábián, mert tudja, a lány kezébõl aznapra kiveszett a simogatás, aztán erõset sóhajt, ágynak dõl, és akkor már hajlandó átadni magát Javriknak, aki autóval érkezik, szájával utánozza a motor hangját, és ha játszásiból esõ esik, ablaktörlõje is van.

Javrik nagy elszántsággal lép a gyerekszobába, hozza az orvosi táskát, szedi elõ a vérnyomásmérõt, teszi a fülébe a fonendoszkóp kígyózó végeit, szívja fel az esõvizet a mûanyag injekciós tûvel, hogy miután megállapította a betegséget, mindig mumpsz vagy lábtörés, ellentmondást nem tûrõen fecskendezze rá a gyógyszert Fábián csupasz karjára.

Ha a gyereknek lábtörése van, Paula néni segít begipszelni, de ha mumpsza, akkor vége a játéknak, mert a lány elneveti magát, egy csapásra megint Magdalai lesz belõle, mumpsz, ismételgeti csak és nevet, mumpsz, mert roppantul tetszik neki ez a szó. Ezután egy kis szünet szokott következni, ugyanis a lány bejelentés nélkül összecsomagol, és elhagyja a családi házat egy férfi miatt, akit sem Javrik, sem Fábián nem ismer, de ez nem igazán zavarja egyiküket sem, mert utána mindjárt jön is a szerelmeskedés, amit szintén a Magdalai talált ki.

Ilyenkor a lányból rögtön Paula néni lesz, Javrik pedig az utasításnak megfelelõen az orvosi szerepet a családapáéra cseréli. Paula néni feltartott állal járkál a szobákban és a konyhában, míg tekintetében meg nem gyújtják tüzecskéiket a démonok, akkor, mint rendesen, csapkodni miről hallgatnak a visszér orvosai a lábosokat meg a fedõket, Javriknak pedig be kell lépnie hozzá a konyhába. Erre Paula néni kicsit még jobban csapkodja a lábosokat és a fedõket, aztán hirtelen megfordul, és Javriknak szegezi a kérdést: szeretsz te engem egyáltalán?

Hát persze, feleli a fiú a szerep szerint, de magában ezen a válaszon mindig elgondolkodik, Salió Anna szokott eszébe jutni, milyen jó is lenne, ha õ kérdezné ugyanezt. Azért szeretsz, mert én más vagyok, mint a többi nõ, vág a fiú gondolataiba akkor Paula néni. Igen, te más vagy, mint a többi nõ, törõdik bele Javrik.

Mert nekem lelkem is van, fokozza a dolgot Paula néni, a fiú pedig bólint, a szemét lehunyja, és befejezi a feladatot.

BERDA JÓZSEF ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI

Paula néni lába közé mutat, úgy mondja: vedd le a bugyit, ne szorítsa annyira azt a szép lelked! És Paula néni azonnal le is húzza a bugyiját, gyors mozdulattal tolja a bokájáig, közben Javrik arcába mosolyog. A fiúk nem sokat látnak, mert a lány a ruhát nem emeli fel, ráadásul egybõl ráveti magát Javrikra, átöleli õt, szorosan, mindenütt, mintha legalább hat keze lenne, és sikongat, jaj, jaj, mondja, aztán meg hogy ajaj, és felfelé néz.

Csukd be a gyerekszoba ajtaját, mutat késõbb a fiú Fábiánra, aki a szalmán ül és nevet, és akkor már Javrik is nevet és Magdalai is nevet, szemébõl eltûnnek a démonok és megint búgó hangot ad.

Nincs boldogság mások nélkül

Na de ilyen hülyeségeket most nem játszottak, csak egy kis felfedezésest, mert azt csak ilyenkor lehet, amikor Javrik szülei nincsenek itthon. Ma az apja lett volna velük, de már reggel sürgõs esethez hívták, így kompromisszumos megoldás született: se háború, se szülés, hanem elõbb egy kis felfedezéses, aztán bújócska. Ha Javrik anyja van velük, a fiúk szó nélkül részt vesznek a szülésesben, mert olyankor Magdalai mást nem hajlandó játszani, inkább otthagyja õket az udvaron, bemegy Javrik anyjához a házba, segít neki mosogatni meg fõzni, mert azt nagyon szeret, fõzni.

A felfedezéses ma a szõlõlugasnál zajlott, mint máskor is, ha felügyelet nélkül maradnak. Néhány perc az egész, a fiúk az olajos fakapu és a ház között álló keskeny, napégette tûzfalhoz döntik a hátukat, egyszerre tolják le a rövidnadrágot, Magdalai pedig félrehúzza a hamvas szõlõfürtöket, a permetlétõl kék foltos, ezüstbe hajló leveleket, és onnan, a lugas mögül figyeli õket. Ha miről hallgatnak a visszér orvosai lóg a szájába vagy pillangó száll fel, nem érdekli, kopasz nudlik, mondja csak, vagy hogy angyalbögyörõk, de sosem nevet, és kerek a szeme, mint a bagolyé, és mozdulatlanul áll, mintha kitömték volna.

Aztán cserélnek, a lány megy a tûzfalhoz, s míg odaér, miről hallgatnak a visszér orvosai bolond emberrõl beszél, akinek állítólag olyan a nadrágja, mint egy kifeszített sátor, mert neki, ellentétben Javrikkal és Fábiánnal, mindig elõreáll a micsodája.

Magdalai ekkor már nevet, aztán õ is a tûzfalnak dönti a hátát, a bugyiját a bokájára tolja, felemeli a virágmintás ruhát, de a fiúk csak egy pillanatra látják a vágást a lába közt, a lány ugyanis hamar véget vet az elõadásnak, elengedi a indovazin visszérről vélemények, jön a virágesõ, lehull a függöny.

A bolond emberrõl Magdalai néhány hete beszélt elõször, mintegy mellékesen, járkálás közben, a fiúk nem is nagyon figyelték, mit mond, csak amikor kezdett érdekes lenni.

De aztán meg olyan érdekes lett, hogy el se hitték, létezik a bolond ember, pedig Magdalai megesküdött rá, illetve akkor már Paula néni, mert közben kigyúltak a szemében a lámpácskák, megesküdött rá, hogy a bolond ember éjszakánként a házuk elõtt áll és leskelõdik. Igaz, õ még nem látta, mondta, mert a szobája ablakából csak az udvarra látni, de tudja, hogy ott van és tudja azt is, hogy ez az ember a szerelembe bolondult bele.

Ha meglátja õt, Paula nénit, még mindig olyan szerelemre gerjed, hogy sátoros lesz a nadrágja, hassal a földre veti magát, hogy ne látsszon annyira a sátor vagy hogy egy vakondtúrásba dughassa a micsodáját, ezt nem lehet biztosra tudni, csak azt, hogy ha éppen nem fekszik a földön, akkor szabadideje van, szabadidejében pedig hajót épít, nagy hajót, mert egészen sok a szabadideje, s mert szerinte a hajóépítésnél nincs fontosabb teendõ ezen a világon.

És ha egyszer az a hajó készen lesz, a bolond ember elmegy vele a tengerig, de az is lehet, hogy az óceánig, ha pedig véletlenül nem tudná befejezni a megépítést mielõtt meghal, a sírján fehér galamb nõ majd ki a földbõl, csõrében olajág lesz, és olyan messzire repül, hogy talán a tengerig is, ami meg éppen annyira sós, mint az elhagyott gyerekek könnye, és pontosan annyi csepp visszér odintsovo benne, mint a bolond ember szemében, mert ha ez az ember egyszer sírni kezd, nagyon sokáig tud sírni, az is lehet, hogy örökké, de legalábbis a világ végezetéig.

Ma a lány nem mondott semmi újat a bolond emberrõl. Még abban a pillanatban, amikor véget vetett a felfedezésesnek, kijelentette, hogy Fábián a hunyó, Magdalainak ugyanis akkor már tervei voltak, határozott elképzelése arról, hová rejtõzik majd a fiú elõl.

Négy napja, amikor kora a visszér vizsgálatának célkitűzései még csak ketten voltak Javrikkal az udvaron, mert Fábián az ebéd miatt késett, a fiú megmutatta, hogyan kell a bejárati ajtó kilincsérõl fellépni a tûzfalra. Arra senki sem gondol, hogy a feje fölött keressen, mondta, de arra meg õ nem gondolt, hogy a legközelebbi bújócskánál a lány megy fel helyette, ráadásul jól láthatóan lelkifurdalás nélkül.

Most, amikor Magdalai mászni kezdett, Javrik kissé indulatos lett, a lány meg nagyon élvezte a helyzetet, még mosolygott is a tehetetlen fiún, aki kénytelen volt csendben maradni, nehogy mindketten leleplezõdjenek, mert végül õ sem mondott le a helyrõl, a lány után mászott. Néhány másodpercig mindketten a tûzfal tetején álltak, aztán, mivel Fábián még csak huszonkettõnél tartott a számolásban, azt gondolta, továbbmegy, fellép a mohafoltos háztetõre, ha ott áll, gondolta, biztosan nem látja meg õt a fiú, még akkor sem, ha Magdalait észreveszi.

Ettõl kicsit elégedettebb lett, a tetõrõl vissza is mosolygott a lányra, elõbb csak szelíden, mintegy bocsánatot kérve a plusz lépésért, aztán önelégülten, már-már fölénnyel.

A tûzfalat hiába mászta meg korábban többször is, ez a perspektíva új volt, most nemcsak a szõlõlugast látta felülrõl, az orgona- és rózsabokrokat, hanem Magdalait is: Javrik elõször sejtette meg, hogy a világ nemcsak vízszintesen van berendezve, amint azt egyébként egy alföldi gyerek hihetné. Amikor Fábián végzett a számolással, és keresni kezdte õket, a fiú lekuporodott a tetõre. Az apja akkor fordult be autóval a sarkon, a járdán pedig, a galagonyákon túlról, amelyek fentrõl olyannak tûntek, mint több tucat apró, kimerevített robbanás, harminc körüli asszony közeledett.

A nõ mutogatott és kiabált, hogy azonnal gyere le onnan, mert ha én megyek fel, szájon váglak. Javrik azt hitte, az asszony neki szól, csak amikor Magdalai elsírta magát, értette meg, hogy a nõ a lány új anyja.

visszeres csomópont kezelése a visszerek harisnyájának előnyei

A haja kontyban, telt ajka rúzsos, könnyû nyári ruhája alig takarta barna combját. Felülrõl úgy látszott, a keze tekereg, akár a kígyók, a nyelve pedig ki-be járt a szájában, talán sziszegett is. Amikor Javrik apja befordult a ház elé, és kiszállt az autóból, a nõ elcsendesedett. Maga meg, mondta, ahelyett hogy itthon lenne, biztosan megint jól megszedte magát valamelyik betegén.

a visszér tünetei a férfiak kezelésében visszér receptek tól

A férfi behajtotta a kocsiajtót, az asszony felé fordult, és csak akkor válaszolt. A halotti ingen nincsen zseb, drága Paula, mondta. Így nem is nagyon csodálkozott sem rendõr, sem szomszéd, amikor Viola jajveszékelve bejelentette a hírt. A mentõs csak tessék-lássék matatott a testen, valahogy úgy, ahogy egy jó szabó igazít a már elkészült ruhán.

Csutka pityergett, illendõségbõl talán, én pedig vigasztaltam, aztán rohantunk játszani. Akkor épp ûrhajósok voltunk egy vadrózsákkal benõtt, hold nélküli bolygón, melyen miről hallgatnak a visszér orvosai uralkodó széljárás fokhagymás oldalas és vinetta szagát hozta. De úsztatott néhány lágy káromkodást is, mert ilyen vidék volt ez, kültelek, roggyant kéményekkel, csöndes hulladékhalmokkal, ahonnan ernyedt füst terítette be a kerteknek becézett veteményest.

Rattkay bácsi kemény ember volt, szénporos bányászmúlttal, így aztán a maszlagra sem panaszkodott különösebben. Pedig hetente többször is le kellett nyelnie, ahogy másnak a pirulákat.

Idõnként kihallatszott az ablakon Viola rikácsolása: "Béla, hát ezt is bevetted? Nem ragadt rád semmi az évek során, csak a kosz! Így nem csoda, ha hivatalból haragudtunk rá. Állítólag a tévébõl is ez jött mindig, abból a kékes sugárzásból, ami esténként beszivárgott az ajtó alatt, és megváltoztatta a játékok arcát. A szekrény pedig olyan árnyékot vetett, mézsûrût és feketét, mint a pincében, ahová nevenincs lények fészkelték be magukat, és nem lehetett tudni, mikor bújnak elõ, hogy elvigyék a tavaszt a hegyek mögé.

Rattkay bácsit meddig tartják a borogatások a visszér ellen szerettük, mert mindig visszaadta a labdát, ha berúgtuk a tulipánok közé, bezzeg Krahovácz, aki egyre jobban hasonlított nevelt hízóihoz, még a kötõtût is beleszúrta. Holott a hagymái messze nem voltak olyan törékenyek, nem voltak "Isten adományai", ahogy Petkes becézte a paradicsompalántákat, még akkor is, ha rendre elszáradtak, mert nem kedvezett itt a levegõ semminek.

Talán csak a papsajt és a csalán élt meg vígan, de azok is inkább az árokban, ahová a kicsapott lovak pisiltek bõ sugárban, harsogva a szétdobált flakonok miatt.

Onnan szedték össze a vaksin botorkáló részegeket vasárnap hajnalban, ha buli volt az üzemi étkezdében, és fellépett az Egyesülés nõi kórusa, sok karcsú szopránnal, akiken úgy állt a harisnya, mint széklábon a zokni.

Egészen biztos, hogy a pálinkába, a keserû féldecikbe is belopózott a miről hallgatnak a visszér orvosai, az összefonódott tangókba, amikor már lehetett matatni, kitapintani a bugyi vonalát. És ha nem volt túl szigorú a ruhatáros, akkor a szerelem is kivirágozhatott a kályha melletti padon, miközben duruzsolt a gázrózsa, és a Kossuth tánczenét adott. Violát, Rattkay bácsi feleségét talán csak Fodolyán tiszteletes kedvelte, ha kedvelt valakit egyáltalán, mert egyetlen kóruspróbáról sem hiányzott, érces hangjával úgy vitte a prímet, hogy senki sem tévedhetett el a szólamok között.

Javíthatatlan pesszimista, mondta róla egyszer Bézs tanár úr, de ez eleve képtelenségnek tûnt, ugyanis a férje volt a legjobb ezermester a környéken, aki a régi lámpás tévéket is addig matatta, amíg halvány körvonalaival meg nem jelent Antal Imre és a Kimittud.

Akkor miért nem piszkálja meg a feleségét is, faggattam Csutkát, aki kacéran mosolygott vissza, hogy hát ez amolyan nõi dolog, de én ebbõl már tudtam, hogy õ maga sem tudja a választ. Csutka akkoriban még nem volt nõ, bár buzgón készült a feladatra, el-ellopta az anyja rúzsait, és ha tehette, púdert is szórt az arcára, de ettõl még messze nem voltak olyan mellei, mint a kurváknak azokban a képes magazinokban, amelyeket Lestyák Feri hozott a suliba.

Nem akartam elkeseríteni Csutkát, így aztán nem is mondtam neki, hogy belõle sosem lesz magasabb rendû nõ, mert az teljesen hihetetlennek tûnt, hogy õ bárki kedvéért ilyen idétlen pózba vágja magát.

Ezért inkább azt kezdtem terjeszteni, hogy neki nincs is olyan hasadéka visszér fotoepiláció lent, így hát nyugodt lelkiismerettel ki lehet hagyni a buliból.

Lestyák Feri egészen elhûlt. Ezt senki sem értette. Erre, hogy rogyadozó tekintélyét mentse, valami nagyon zavaros elméletet adott elõ, hogyha majd nekünk elég nagy lesz ott elöl, akkor majd betehetjük a kurvák nyílásába, ezért azt kell elérni, hogy minden nõ kurvává fejlõdhessen, különben mehetünk a nagyra nõtt micsodánkkal a fenébe. Ez nyilván nem maradhatott megfelelõ válasz nélkül. Lestyák Ferit akkor és ott egész egyszerûen körberöhögtük, csapkodtuk a hátát, hogy jó-jó, értjük, hogy mi az ábra, de azért még nem kell fantáziálni.

Mert hát milyen agyament hülyeség ez az ész nélküli dugdosás, felnõtt férfi ezt nem is hallgathatja komolyan. Lestyák persze megígérte, hogy legközelebb olyan lapokat hoz, amikbõl a napnál is világosabban kiderül, hogy ebben a témában neki van igaza, csak azokat az apja elzárja, ezért egy kis idõbe kerülhet a bizonyítás. De azok a lapok nem akartak elõkerülni még tavasszal sem, pedig akkor már országszerte megindult az enyhülés, ahogy az igazgató bácsi mondta azon a gyûlésen, amelyen már nem kellett felkötni a pionírnyakkendõt.

Így aztán erõsen megcsappant a Feri bandája, tulajdonképpen csak a leghiszékenyebbek maradtak mellette, a többiek átpártolták hozzám, mert én két lábon álltam a földön, és a micsodámat pisilésen kívül nem is használtam egyébre. Az azért mégis bántott, hogy Csutkából legfeljebb szimpla nõ lehet, s ez is akkor, ha végre megindul a fejlõdésben, és olyan emelkedõk veszik át a síkság helyét, amelyek tornaórán mindig elképesztették a fiúkat. A maszlag tehet errõl, jöttem rá egy napon, hogy ez az egész ilyen igazságtalanul alakult, és hogy Csutka egyre hátrább araszolt a nyilvántartásban, amelyet Kis Teréz vezetett fölényesen a maga omlós körtéivel.

És a maszlag kavart bele abba is, hogy ide, a kerületbe olyan kevés nõt sodort a sors, kurva talán egy sem volt, Rattkay bácsi is be kellett érje Violával, akinek a házasévek alatt kiserkent miről hallgatnak a visszér orvosai bajusza, és strandpapucsban járt bevásárolni, hogy visszeres lábát jobban érje a napfény.

Azt hiszem, ez okozhatta Bézs tanár úr búskomorságát, aki legényemberként vetõdött ide, és talán arra számított, hogy itt elhanyagolt szépasszonyokra lel, akik éppúgy rajonganak a jambusokért mint õ, és néhány szakasz felidézése után már kéz a kézben lehet andalogni az Akarat utca gesztenyefái alatt. De itt a jelöltek néhány évnyi virágzás után egybõl a miről hallgatnak a visszér orvosai fazekak mellett találták magukat, egy tavasztól õszig tartó eltevéslázban, melyben csak az számíthatott némi tiszteletre, aki egyazon könnyedséggel termelte a zakuszkás vagy csalamádés borkánokat, és a kamrájában legalább három lekvárospolc várt bevetésre.

a visszér ultrahang jelei nincs visszér

A láz pedig nem kegyelmezett senkinek, hamar dunsztolni kezdte a bõr barackszínét, a mellek és csípõk vonalát, a kényes hajlatokat, a maradék pedig már nem kedvezett a vágynak, hiába segítettek be az illetékesek kitartó áramszünetekkel. Bézs tanár úr a nõket példás rendszeretettel pótolta. Öltönye zsebébõl frissen hegyezett ceruza, töltõtoll és a dolgozatjavító piros golyóstoll vége kandikált ki.

Ezeket óra elején a katedra jobb szélére helyezte, ujjnyi távolságra egymástól, melléje a karóráját, nehogy túllépje a ránk szabott idõt. A felelõk sosem maradhattak a padban, ki kellett jönniük a tábla elé, és a linóleum vonalánál felsorakozniuk, hogy egyenként beszéljenek majd a jelzõs szószerkezetekrõl, illetve Petõfi és a puszta kölcsönhatásáról. Ha valakit nem talált a helyén, vagy más, felesleges holmikat is kitettünk a padra, szeme bepárásodott, tétova mozdulatokkal a katedra felé botorkált, leroskadt, majd hosszan beszélt a lelkünkre.

Könyörgései roszszabbak voltak Lécz nyakleveseinél is, így aztán nem csoda, ha néhány lány Csutka vezetésével elszánt mentõakcióba kezdett, hogy a tanár urat valamiképp visszatérítsék a valóság többnyire rendhagyó világába.

Amíg nem lesz túl késõ, tette hozzá Csutka, s ezt hazafelé mindenki tovább görgethette magában. Legtöbben az öngyilkosságra tippeltek, de jó eséllyel indult a téboly és az önkéntes számûzetés is. Lestyák Feri szerint emberrablók markában végzi, mert senki sem fizetne érte váltságdíjat. Bár nem adtunk hitelt a szavainak, a lányok azért le-lekanyarítottak valamennyit az osztálypénzbõl erre az eshetõségre is.

A vázába friss virágot szedtek, puha krétákat válogattak a portán, hogy a csikorgás se borzolja az idegeit. Az enyhülés aztán még több maszlagot hozott. Rattkay bácsi visszér a comb külső oldalán egyre többet ücsörgött a hólétõl nedves kertben, s nem ment be a meleg gobelinek közé, holott már az esõ is meglegyintette.

Úgy rághatta szét az ember életét, okoskodtunk Csutkával, ahogy Petkes palántáit a tavaszbogarak. A föld alatt, hogy ne lássa senki. A postás egyre többet szidta a környéket, mert hirtelen mindenki újságot rendelt, még a vaksi Galbács, a ládagyár mellett lakó raktárnok is két központi lapot járatott, pedig miről hallgatnak a visszér orvosai már Vanga-összeesküvések visszerekből a guberálók vertek ösvényt a redves fahulladékok között.

Srõth Géza egyszer ott is hagyta a biciklijét Petkes kerítésének támasztva, és hazament, hogy bedurrantson a kályhába a kötegnyi papírral. Amikor kiszálltak érte, a centisét szorongatta, amelyen a krémek visszérgyógyászatban vágta, mert már közelgett a nyugdíjaztatás.

Mondják, a centist azóta is vágja, csak épp hosszában, nincs ember, aki lebeszélné errõl. A Miről hallgatnak a visszér orvosai aztán ott rozsdásodott Petkes fáskamrája mellett.

Az elszigeteltség hatalmas nyomása

Elõbb a láncnak veszett nyoma, de aztán eltûnt sorra minden, a dinamó, a macskaszemek, a nyugati pompa. A maszlag az újságokkal szaporodhatott el, nyálkás lepedékkel vonta be a bádogtetõket, mint esõ után, és úgy megdrágította az epret, hogy nekünk már csak a töpörödött utója maradt. A kültelkiek pedig, mintha a húsvéti öntözést hozták volna elõbbre a naptárban, csoportokban jártak, egymáshoz verõdve, és még éjjel is nehezen zárt a kocsma.

A második évharmadban Bézs tanár úr állapota rosszabbodni kezdett, elõbb A walesi bárdokban akadt el, majd a Tetemrehívást olvastatta miről hallgatnak a visszér orvosai az osztállyal, mert folyton elcsuklott a hangja. A katedrára támaszkodott, és úgy nézett ki az ablakon az erõre kapó gyümölcsfákra, mintha a hídkorlátot szorítaná elfehéredett kézzel.

Úgy tûnt, a túl késõ belátható idõn belül megérkezik. Kis Teréz nagyszünetben jött az ötlettel, hogy felejtsük el a krétát meg a virágokat, ide komolyabb kúra kell. Hát nincs visszérgyulladás, mondta Kis Teréz, hogy neki volna egy nõvére, akivel bizonyos feltételek mellett meg lehetne beszélni a dolgot.

A cukrászdában.

  1. Súlyos fájdalom visszeres fotó
  2. Kardiológia, Kardiológiai kivizsgálás, Szívultrahang, Terheléses EKG - Medicover
  3. A körorvosi lakás, éppúgy mint a szomszédos jegyzőház, a háború után, a konjunktúra alatt épült, az akkor még tehetős község telkén.
  4. Vénák eltávolítása visszér következményekkel
  5. Tanácsot csak a képek megtekintése után tudok adni.
  6. Visszér kezelés új
  7. Rendhagyó osztályfőnöki órát tartottak az autizmus világnapján Budapesten

Vagy járjon kisegítõre, úgyis hiányzik az érettségije. Jolán akkoriban az elvonóban dolgozott asszisztensként. Cserélte az idültek alatt a lepedõt, és tartotta a sürgõsségire behozottak fejét, hogy lehetõleg a lavórba menjen a kevert és ne a földre, mert azt neki kell fölnyalnia.

Jolánnak még nagyobbak voltak a mellei, mint a húgának, így aztán tizenegyedikben két napra megszöktette egy motoros turista, aki szünetben az ablak alatt burrogtatta a Jáváját. Így lett Jolánnak érettségi helyett titkos abortusza.